hiányzó
hiányzó melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy, dolog>, aki, amely hiányzik. A hiányzó tanulókat lakásukon meglátogatja. Nem tudja pótolni a hiányzó összeget. A csapat nehezen nélkülözte beteg, hiányzó csatárát. A hiányzó nyersanyagot külföldről kell behozni. A hiányzó pálinkát valamely vízvezetéki csapból pótolta. (Krúdy Gyula)
II. főnév -t, -ja Az a személy, főleg tanuló, hallgató, aki tanításról, előadásról hiányzik (1). A hiányzók névsorát mindennap összeállítják. Az igazolatlanul hiányzók száma nagy volt. Az osztálykönyvbe a hiányzókat még nem tetszett beírni – kiáltotta torka szakadtából a fiú. (Móricz Zsigmond)
hiányzói.
