hiátus
hiátus főnév -t, -ok, -a
1. (ritka, választékos) <Gondolatmenetben mutatkozó> hiány, hézag. Érvelésében itt egy kis hiátus van.
2. (nyelvtudomány, irodalomtudomány) Két (v. több) magánhangzónak egy szóban v. szavak találkozásakor egymás mellé kerülése, ill. egymás mellett léte; hangrés, hézag (pl. fiai; mi az?). A klasszikus verselés hibáztatta a hiátust, a magyar nem kifogásolja.
