higgadtság
higgadtság [tárgyas v. ccs] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A higgadt (1, 2) melléknévvel kifejezett emberi, lelki, jellembeli tulajdonság; nyugodt, csendes vérmérséklet; vkinek, vminek higgadt (1, 2) volta; nyugodtság, józanság, nyugodt megfontoltság. Beszédének, hangjának, szavainak higgadtsága; fellépésének, gondolkozásának, magatartásának, okfejtésének higgadtsága. Jó hatást keltett a fiatalember higgadtsága. Higgadtság vezérli minden elhatározásában és tettében.
2. Ennek a tulajdonságnak külső megnyilvánulása <magatartásban, beszédben, tett(ek)ben>; higgadt (2) viselkedés, megnyilvánulás. Higgadtságát a tárgyalás során mindvégig megőrizte. A vitában nagy higgadtságot tanúsított. Nagy higgadtsággal tárta föl a helyzetet.
