hinta
hinta főnév hintát, hintája
1. Rendsz. kötéllel, lánccal, néha vasrúddal felfüggesztett deszkalap v. szék alakú ülés, amelyet a rajta ülő vagy a mögötte álló személy előre-hátra lendít, lök. Magam emeltem rá a hintánk szűk deszkájára. (Kosztolányi Dezső) Apám tízéves korában leesett a hintáról: beszakította a homlokát. (Karinthy Frigyes)
2. Középen megtámasztott, fel és le mozgatható vastagabb deszkaszál, amelynek mindkét végére egy v. több gyermek ülhet és hintázhat rajta; himba.
Szóösszetétel(ek): 1. hintakötél; hintaszer; 2. gyűrűhinta; hajóhinta; kötélhinta; körhinta; ördöghinta.
hintás.
