híre-hamva
híre-hamva [e] főnév (személyragos), (ritka) hírét-hamvát (csak 3. személyben, rendsz. egyes számban, alanyként)
1. (ritka, irodalmi nyelvben) <Elmúlást kifejező ige mellett:> vkinek, vminek az emléke. Összeomlik börtön és lánc, S elenyészik híre hamva. (Petőfi Sándor) A kuruc világnak régen híre-hamva múlt már. (Jókai Mór)
2. <Rendsz. ebben a tagadó kifejezésben:> Híre-hamva sincs: úgy eltűnt, hogy semmit sem tudnak róla, se híre, se hamva. Eltűnt nyomtalanul, híre-hamva sincsen. (Mikszáth Kálmán)
