hiteles
hiteles [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. A valóságnak megfelelő, azt kifejező és ezért elhihető, megbízható, hitelt (2) érdemlő <állítás, hírforrás>. Hiteles hír, tudósítás. Nekem hinnem illik, mert igen hiteles kútfőből tudom. (Vörösmarty Mihály) Hogy … a te neved János, arról hiteles bizonyságot tesz a matricula. (Lévay József) || a. (irodalomtudomány, művészettörténet) Olyan <művészi alkotás>, amely vmit, vkit művészi erővel, híven ábrázol, a valóságot így tükrözi. Hiteles arckép; hiteles korrajz; a táj hiteles leírása.
2. (elavult) Olyan <személy>, akinek becsülete, hitele (1) van; megbízható. Most vettem a feleségemnek nevenapjára … egy ezüst teás ibriket a leghitelesebb aranymívesnél. (Jókai Mór) || a. (régies) Olyan <személy>, aki a valósághoz híven és csak azt szokta elmondani, amit személyesen tapasztalt; szavahihető, megbízható. Hiteles tanú. Most beszéli itt egy hiteles ember, … hogy … X. úr … megtébolyodott. (Jókai Mór) A földesi gazda szavára esküt mernék tenni, annyira hiteles ember. (Tolnai Lajos)
3. (hivatalos) Hivatalból készített, ellenőrzött, hivatalosan hitelesített <irat>. Hiteles jegyzőkönyv, kiadvány, okirat, okmány; a kiadvány, a másolat hiteles: <a k., a m. hitelességét igazoló felelős tisztviselő aláírása előtt álló megjegyzésként.> Csak azt várta, hogy a végrendeletet hiteles másolatban küldhesse meg. (Vas Gereben) || a. Hivatalosan ellenőrzött és használatra alkalmasnak, megfelelőnek nyilvánított <mérték, mérőeszköz>; hitelesített. Hiteles súlyai vannak.
4. (tudományos) Olyan <irat, nyomtatván>, amelynek eredetisége igazolható. Hiteles forrás, oklevél, szöveg.
5. (történettudomány) Hiteles hely: <a középkorban> jogügyleteknek hivatalos írásba foglalásával megbízott káptalan v. kolostor. Megnyugodott [az osztozkodásban] … nemzetség, család, zsöllér, jobbágy, szolgabíró, hiteles hely. (Eötvös József) || a. (történettudomány) Hiteles személy: olyan hivatalos sz., aki az előtte lebonyolított jogügyletről pecséttel ellátott okiratot állít ki.
hitelesség.
