hitetlen
hitetlen [e-e] melléknév, határozószó és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy>, aki nem hisz vmit; mások állításaiban, őszinteségében ok nélkül is kételkedik. Hitetlen Tamás: kételkedő, érvekkel nehezen meggyőzhető és hinni csak a tényeknek akaró személy. Ne légy olyan hitetlen! Hitetlen ember volt világéletében. || a. Ilyen személyre valló. Hitetlen mosoly, tekintet. Hitetlen arccal hallgatták e tüneményes dolgokat. (Jókai Mór) || b. Hitetlenül: úgy, hogy nem hisz el vmit. Hitetlenül néz; hitetlenül csóválja a fejét. Gergely hitetlenül rázta a fejét. (Gárdonyi Géza)
2. (vallásügy) Isten létezését v. mindenhatóságát v. szeretetét kétségbe vonó, tagadó; nem hívő (2). Hitetlen beszéd, ember. Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok. (Ady Endre)
3. (költői) <Vmely eszme iránt> csalódással, kiábrándultsággal teli. Mint egy kis márki, vidám, gúnyos, hetyke, cinikus, hitetlen. (Arany János)
4. <A keresztények szempontjából> keresztény vallásfelekezethez nem tartozó <személy>. Hitetlen pogányok, törökök. || a. (történettudomány) <A török hódoltság korában a mohamedánok szempontjából> nem mohamedán <személy>. Hitetlen gyaur. A török a keresztént csúfságból gyaurnak híja, azaz: hitetlennek. (Mikes Kelemen)
5. (régies, költői) Hamisan esküvő, ígéretet, egyezséget meg nem tartó <személy>. [A jó öreg kocsmáros] Pénzét a hitetlen emberek csalása, | Házát a Dunának habjai vitték el. (Petőfi Sándor)
6. (régies, költői) Hűtlen (2). S ti elhagyátok a hon zászlaját, elhagyhatátok, oh ifjak, hitetlenül? (Petőfi Sándor)
II. határozószó (költői) Hitetlenül. Hajlékot az Úrnak sem építettem | És itt állok hitetlen. (Ady Endre) Ezernyi fajta népbetegség, | … bűn, öngyilkosság, lelki restség, | mely, hitetlen, csodára vár, | nem elegendő, hogy kitessék: | föl kéne szabadulni már! (József Attila)
III. főnév -t, -ek, -je [ë, e]
1. Hitetlen (1, 2) személy. Hívők és hitetlenek. Meggyőzi a hitetleneket.
2. (történettudomány) A hitetlenek: a) <a keresztesháborúk idején> azok a mohamedánok, akik ellen a keresztények harcoltak. A hitetlenek ellen vívott harc. b) <a török hódoltság korában a mohamedánok szempontjából> a nem mohamedánok, főleg a keresztények. A török janicsárok rabszíjra fűzték a hitetleneket.
