hivalkodás
hivalkodás főnév -t, -ok, -a (rosszalló)
1. (választékos) A hivalkodik (1, 2) igével kifejezett cselekvés, magatartás, megnyilatkozás; vmiben, főként külsőségekben, gazdagságban, pompában, szépségben való tetszelgés, ennek feltűnő fitogtatása; vmivel való kérkedés, dicsekvés. Gőgös hivalkodás; nevetséges hivalkodás; előkelő származásával, vagyonával való hivalkodás. Hivalkodás nélkül mondhatom, hogy … Elrontjuk a nőt S tanítjuk a hivalkodásra. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Hivalkodásában egy szakajtó ezüstpénzt vitt ki a répás földjére, s elvetette bele. (Mikszáth Kálmán)
2. (régies) Üres, haszontalan időtöltés, kedvtelés, szórakozás. || a. (régies) Túlzott szépségápolással, cicomázással való időtöltés. Tükör előtt való hivalkodás.
