hivatkozás
hivatkozás főnév -t, -ok, -a
1. A hivatkozik igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás, eljárás; az a tény, hogy vkire, vmire hivatkoznak; vkinek, vminek tanúként, ill. bizonyságul való (meg)említése; utalás. Vmely szabályra, törvényre való hivatkozás. Hivatkozás történt arra, hogy … || a. <Tudományos munkában:> vmely könyv, folyóirat, közlemény címének rendsz. rövidített alakban való említése, ill. ennek eredménye, az a szöveg, amellyel vmely műre hivatkoznak. Bibliográfiai, könyvészeti hivatkozás. Ehhez az adathoz hiányzik a hivatkozás. Hivatkozásai nem mind pontosak.
2. (hivatalos) <Hivatalos iratban, beadványban, üzleti levélben> az a kifejezés, jel v. szám, mely utal vmely előző levélre, ügydarabra v. tárgyalásra. Hivatkozás: P. M. 48/3–18; hivatkozással 1960. február 8-án kelt levelükre …; hivatkozva … || a. (ritka) Utalás, adat. Egy-egy elfogott levelének hivatkozásai tanúskodtak róla, hogy azt már több más levél előzhette meg. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): hivatkozásmentes.
hivatkozási.
