hízelkedés
hízelkedés [í-e-ë v. i-e-ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
A hízelkedik igével kifejezett cselekvés. Utálta a hízelkedést, a megalázkodást. Nagyravágyás, büszkeség, | kecsegtetés, hízelkedés, csupán | csak csillogó fények. (Katona József) Hizelkedéssel inkább, mint erővel Hódítsd magadhoz országod szivét. (Vörösmarty Mihály)
