hizlal
hizlal [i v. í] ige -t, -jon
1. tárgyas <állatot> azért v. úgy táplál, etet, töm, hogy minél több zsírja, húsa legyen. Disznót, libát hizlal. Levegőt eszem, igéret töltelékkel. Kappant se hizlalnak így. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Az asszony olykor ludat s olykor disznót hizlal. Abból fizetik a házbért. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas <Embert, ritk. hasat> azért táplál, hogy kövérebb legyen. (bizalmas, kissé durva) Hizlalja a hasát: sokat eszik. Hiába hizlalsz, nem fog rajtam az étel. Légy hatalmas férjeden, S büntetésül addig hizlald, Mig mozogni s enni tud. (Vörösmarty Mihály) || b. tárgyas (bizalmas, rosszalló) <Embert> ennivalóval bőven ellát, eltart. Sok léhűtőt hizlal a házánál. Azt hiszed, hogy ingyen foglak itt hizlalni? || c. (tárgy nélkül) <Főleg étel> a hízást elősegíti. A kövér hús, a sör hizlal.
2. tárgyas (átvitt értelemben) Vmit testesebbé, nagyobbá, duzzadtabbá tesz. Az eső hizlalja a búzaszemeket. Elég vastag a corpus juris [= a törvénytár], még vastagabbra akarod hizlalni? (Vas Gereben) Oh kabát: Illik-e most idehagynod engemet, Csak azért, hogy nem hizlalom a zsebed? (Arany János)
3. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Jeget hizlal: öntözi a jeget, hogy a ráfagyó víz vastagítsa.
4. tárgyas (átvitt értelemben, rosszalló) Munkájával vagyonossá tesz, gazdagít vkit. A munkások verejtéke hizlalta a tőkéseket. Nem azért kínlódik … az ember, hogy hiénákat hizlaljon a maga keresetével. (Móricz Zsigmond)
5. tárgyas (átvitt értelemben, népies) A szemét hizlalja vmin: gyönyörködik vmiben, legelteti rajta a szemét.
Igekötős igék: felhizlal; kihizlal; meghizlal.
hizlaltat.
