hóbort
hóbort főnév -ot, -ja
1. <Gondolkodásban, magatartásban> a megszokottól elütő, gyak. Szélsőségesen személyes megnyilvánulás; bolondság, különcség, furcsaság. Ártatlan, buta hóbort; nagyzási, úri hóbort; sok a hóbortja. Az a hóbortja, hogy elhasznált gyufaskatulyákat gyűjt. Tele van hóborttal, de a szíve becsületes. (Mikszáth Kálmán) Az atyafiak … szemüket meresztgetve beszéltek az öreg Gaál hóbortjairól. (Krúdy Gyula)
2. (ritka) Az élettől távoli, nem gyakorlati, valószerűtlen, fantasztikus dolog. Nem beszélek neked hóbortokat. Messzelátó terveim vannak. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): divathóbort.
