hogyha
hogyha kötőszó
<Általában a. m.; ha, de időhat mellékmondatban ritka. Állítmányi mellékmondatban nem szokásos. Főleg a beszélt nyelvben haszn., többnyire olyankor, amikor vki tempósabban beszél, mondatait nem szigorúan logikai összefüggések szerint rendezi el. Az irodalmi nyelvben megengedő mondatban ritka. Költői szövegben egyéb mondatokban is gyak. ritmikai okból fordul elő, néha-néha a ha kötőszóval váltakozva is.>
I. <Feltételes mellékmondat és feltevést is tartalmazó nem megengedő mellékmondat kötőszavaként.>
A. <Feltételes mellékmondat kötőszavaként, néha a mellékmondat belsejében. A főmondatban gyak. akkor v. ritk. úgy rámutató szóval.> Általában: feltéve (azt az esetet), hogy …; ha.
1. (jelentő módú igével) <A beszélőnek nincs előre kialakult véleménye arról, hogy áll-e v. beáll-e a feltétel.> Hogyha esik, (akkor) nem megyünk kirándulni. Hogyha már nem szeretsz, Az isten áldjon meg, De ha még szeretsz, úgy Ezerszer áldjon meg! (Petőfi Sándor) Könnyebben fogod hordani | sorsod, s én is enyémet, hogyha szót fogadsz. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás) –11 (gúnyos is) <A főmondat, amely rendsz. megelőzi a mellékmondatot, értékelést tartalmaz; rendsz. főmondatbeli mutatószó nélkül.> Derűs az est, színes az ég: | minden szép, hogyha vége szép. (Babits Mihály) –12 (gúnyos is) <Felszólító értelmű főmondat után.> No ki vele, ha tudod [, hogy hol az urad]! Csak halljuk, hogyha tudod! (Móricz Zsigmond) || a. <Állandósult szókapcsolatokban:> Hogyha jól tudom, hogyha nem tévedek, hogyha szabad kérdenem, kérnem: <állítás, kérdés, kérés bevezetésére, szerénykedő beszédben>; Hogyha talán. || b. <Az állítás elhangzása, leírása után támadt kétség v. ilyenként közölt feltevés bevezetésére, annak érzékeltetésére, hogy a beszélő az állított tényt jelentéktelennek tartja, s legfeljebb csak ennyi jöhet tekintetbe a lehetőségek közül, de még ez sem biztos, ez is kétes.> Kies kertének árnyas fái közt Lelt, hogyha lelt, enyhűletet. (Tompa Mihály) Krajcárt kaptak, hogyha kaptak … (Gyulai Pál) || c. <Toldásként közölt megszorító feltevésben, rendsz. tagadó szerkezetben:> feltéve, hogy …; ha tudniillik; amennyiben. Protesilaos | hősnek hős atyja, hős Iphiklos vagy talán? – Az volnék, hogyha anyja egykor nem hazudt. (Babits Mihály) –c1 <Hasonló helyzetben, csak szóval erősítve.> Hogyha csak (…) nem. A ked [= kegyelmed] … levelét tegnap vettem. Úgy tetszik, hogy ha csak nem álmodtam, hogy választ is adtam reájok. (Mikes Kelemen)
2. <A beszélő tudja, hogy megvan v. beáll a feltétel, s a feltételnek tényként való megállapításával tulajdonképpen csak nyomatékosabbá teszi és motiválja a főmondatbeli állítást, kérdést v. felszólítást.> Hogyha akkor nem tetted meg, most már késő. || a. <Utána következő határozatlan névmással v. határozószóval, a mellékmondat többi részének elhallgatásával; vmely tény nyomatékos megállapítását tartalmazó főmondattal kapcs.> Hogyha valaki, hát ő (igazán) mindent megtett a siker érdekében. Hogyha valahol, hát itt otthonosan érezheted magad.
3. <A beszélő tudja, hogy a feltétel nem áll fenn v. nem következik be; rendsz. mindkét mondatban feltételes móddal.> Hogyha tudtam volna, hogy nem jössz velem, el sem indultam volna. Biz úgy | nekem estek, én helyettem hogy ha itt | más állna, tán a nyavalya is kitörné. (Katona József) –31 (régies) <A főmondatban jelentő módú igével.> Hogy ha bőkezűbb | lettél, s fizettél volna, jobb tanácsot | is adhaték. (Katona József) –32 (népies, régies) <Mindkét mondatban jelentő módú igével.> Hogyha én vagyok az ő helyében, hű de jól élek! Gondolod, hogy a | felháborított tengert meg fogod | állítni, hogy ha egyszer egy habocskát … | vessződdel el tudsz széjjel ütni? (Katona József)
4. (feltételes v. jelentő módú igével) <A beszélő tudja, hogy a feltétel a közlés v. a kérdés idejében nem áll, de lehetségesnek v. valószínűnek tartja, hogy bekövetkezik.> Hogyha keres(ne) valaki, mondd meg, mindjárt visszajövök. Holnap már minden a mienk lesz, Hogyha akarunk, ha merünk. (Ady Endre) Kelj föl, szent vörös Nap, | Míg gyűlölök, vagyok és élek: | Hatalmasabb, pusztítóbb lennél, Hogyha én nézlek. (Ady Endre) –41 <A főmondatban felszólító módú igével.> Hogyha mégse fogadna szót, csak szóljatok nekem (, majd ellátom a baját). –42 <Hasonlításban, kijelentés után.> Nem, ez egyik sem álom: ez kétféle élet. Kétféle emlékek. Mint hogyha a legtisztább, legnemesebb bort valami utálatos lével töltenéd egy pohárba. (Babits Mihály) || a. <Fenyegetésben: a feltételes tagadó mellékmondat feltételtől nem függő felszólítás helyett áll.> Kidoblak (most mindjárt agyonütlek stb.), hogyha rögtön el nem hallgatsz! || b. <Fenyegetésben, közlés v. kérdés után.> Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe | Rettenetes nagy dühvel özönöl. | Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz? (Ady Endre)
5. (túlzó) <Nyomatékos állítás kifejezésében, olyan fogadkozásban, esküdözésben, átkozódásban, amelyben a beszélő vmi rosszat kíván magának arra az esetre, ha a feltevés érvényes:> a) <tagadással, nyomatékos állításként.> Itt süllyedjek el, hogyha nem igaz! b) <Állítással, nyomatékos tagadás kifejezésére.> Ne érjem meg a reggelt, hogyha én tettem!
6. (főleg népies) <Kirekesztő, megszorító állítással egyértékű körülírásban, kérdő mondat utáni feltételszerű tagadás kötőszavaként:> ki (mi, hol stb.) …, hogyha nem ő (ez, itt stb.): kizárólag csak ő (ez, itt stb.). Kiben bízhatnék, hogyha nem tebenned? Hol maradnék szívesen, hogyha nem itt?
B. (ritka) <Olyan időhat mellékmondatban, amelynek tartalma feltevésnek is tekinthető.>
1. <Jövőbeli cselekvést, folyamatot, állapotot, állapotváltozást tartalmazó olyan mellékmondat kapcsolására, amely vagy közvetlenül megelőzi a főmondatbelit v. ritk. egyidejű azzal.> Hogyha készen leszel a leckéddel, majd játszom veled.
2. <Cselekvést, folyamatot, állapotot, állapotváltozást tartalmazó olyan mellékmondat bevezetésére, amely rendsz. megelőzi a főmondatbelit, amely rendsz. együtt jár vele:> olyankor (mindig), amikor …; valahányszor, amikor … Proletár-lyányok: dér-esettek, Mágnás-parkokban őszi rózsák. | Hogyha nem szeretnek, lakolnak S lakolnak, hogyha már szerettek. | Ha sok az álmuk, fonnyadoznak, Hogyha kevés kidobják őket. (Ady Endre) –21 <A kötőszó a mellékmondat belsejében van.> Mi hathatósabb a bornál, ugyan? | Nem látd [= látod]: az ember hogyha jót iszik, Mily dús, pörét megnyerte, végrehajt Mindent, barátját fölsegéli; boldog. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
C. <Okozati összefüggésben levő v. ilyennek tekinthető tagmondatok, mondatok közt.>
1. <A mellékmondatban körülírt, meghatározott esetből okozati összefüggés alapján következtetjük azt, amit a főmondatban állítunk.> Hogyha már a szobában is befagyott a víz, akkor nagyon hideg van. –11 <Kérdés, kérdő alakú következtetés kérdő alakú megokolásában, az okozati összefüggés némi érzékeltetésével.> Hogyan sírhat még a hitves, hogyha így sír az atya? (Babits Mihály)
2. <Magától értődő okozati összefüggés kifejezésében, belenyugvást, beletörődést jelentő főmondat mellett, gyak. már, egyszer szóval nyomósítva.> Hogyha már (v. hogyha egyszer) így áll a dolog, nem tehetünk semmit. || a. <Magától értődő okozati összefüggés kifejezésében, felszólító főmondat mellett; már, egyszer határozószóval nyomósítva is.> Hogyha egyszer v. hogyha már beteg vagy, maradj ágyban.
3. (népies) <Kérdés, főleg vminek a célját tudakozó kérdés magyarázatszerű megokolásában, motiválásában, gyak. egyszer határozószóval:> mikor; hiszen; ha (úgyis). Miért (v. minek) bolondítod azt a fiút, hogyha (egyszer) nem akarsz hozzámenni? Miért nő a fü, hogyha majd kiszárad? | miért szárad le, hogyha újra nő? (Babits Mihály) || a. (rendsz. hangsúlyos szóként) (népies) <Párbeszédben kérdésre, felszólításra adott, érzelmileg színezett feleletben.> [Miért haragszol rá?] – Hogyha mindig utamban van!
4. (népies) Hogyha mondom: <erélyes felszólítás nyomósítására v. fenyegetésben.> Gyere, hogyha mondom, mert baj lesz!
D. (ritka, népies, régies) <A vele kapcsolt mellékmondatba, szerényen kifejezve, a cél, a kedvező lehetőség mozzanata is belejátszik:> (hogy) hátha; talán. Próbáld meg, hogyha adna egy kicsit. Imide-amoda jár, hogyha vitéz urát vehetné eszébe. (Zrínyi Miklós)
E. <Egyéb határozói mellékmondattal, alanyi v. tárgyi mellékmondattal.> <Olyan mellékmondat kapcsolására, amely a főmondat alanyát, tárgyát, állandó határozóját, vonzatát fejti ki feltételként v. feltételszerűen.> Jó volna, hogyha elmennél. Szeretném, hogyha már indulnánk. Annak [a katonának] is jobb volna, hogyha otthon halhatna meg! (Vas Gereben) Vén gulyás ül a karszéken, … Ifj’ urakkal iddogál sort, Kik … bámulva … Néznek e nagy életkorra. | Elgondolják, hogyha évök Összeraknák hárman négyen, Az ha lenne olyan lépcső, Ami e tetőig érjen. (Arany János) Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié. (Ady Endre) – E1 <A kötőszó a mellékmondat belsejében.> Hm, biz a nem tréfa volna A felhőből hogyha folyna Boreső. (Petőfi Sándor) || a. <A hogy kötőszó szerepéhez igen közel álló használatban, a feltétel mozzanatának háttérbe szorulásával, alanyi, tárgyi mellékmondat v. állandó határozót, vonzatot kifejtő mellékmondat kötőszavaként.> Nem csoda, hogyha megijedt, (mert) hiszen … Mit használ, hogyha ott leszek? Nem tehetek róla, hogyha nem vigyáztál magadra. || b. <Óhajtást, vágyat tartalmazó főmondathoz tartozó, állandó határozót, vonzatot kifejtő mellékmondat kötőszavaként.> Boldog lennék v. örülnék, hogyha megkaphatnám ezt a lakást. –b1 <Hasonló főmondathoz tartozó, alanyt, tárgyat kifejtő mellékmondat kötőszavaként.> De jó lenne, hogyha együtt nyaralhatnánk! Mennyire szeretném, hogyha együtt utazhatnánk! –b2 <Óhajtást, vágyat kifejező mondatban, főmondat nélkül, gyak. hej indulatszó után, esetleg más indulatszóval kapcs.> (Hej,) hogyha sikerülne a tervem! Hogyha tudná, mennyire szeretem! –b3 <Hasonló mondatban annak kifejezésére, hogy a beszélő tart v. fél a feltevés bekövetkezésétől, nem kívánja annak bekövetkezését; néha jaj indulatszó után.> Jaj, hogy-ha téged más pótolna Egyetlen egyszer, Te, de meg én is, be megjárnók Ily szerelemmel. (Ady Endre)
F. (ritka) <Jelzői, értelmezői mellékmondat kötőszavaként.>
1. <A főmondatbeli jelzett szó azonosító, egyénítő jelzőjét, ill. a jelzős szerkezetet kifejtő, körülíró mellékmondat kötőszavaként.> Abban az esetben, hogyha megteszed, amit kértem, kapsz tőlem száz forintot. Azzal a feltétellel (v. olyan feltétellel) egyezett bele a dologba, hogyha te is részt veszel benne.
2. <Birtokos jelzőt kifejtő mellékmondat kötőszavaként.> Mi haszna, hogyha ide jár a Pali gyerek! Úgyse veszi el Julist.
II. (ritka) <Megengedő értelmű, megengedést is tartalmazó mondatok kötőszavaként:> ha … is.
A. <Egyszeres megengedő mondatban.>
A. <Feltételes mellékmondattal kapcsolatos megengedésben.>
1. (rendsz. is szóval együtt) <Annak kifejezésére, hogy a vele kapcsolt mondat v. mondatrész olyan feltevést, feltételt tartalmaz, amelyet lehetségesnek tartunk ugyan, de a várt v. várható következmény helyett az ellenkezője következett v. következik be:> bár (ámbár, habár, noha) lehetséges, hogy … (A főmondatban többnyire mégis, mégsem, akkor is, akkor se(m), azért, azért is, azért sem.) Hogyha láttad is, mégsem tudod lefesteni. Hogyha nem mondanád is, akkor is tudnám, miért jársz oda. –11 <A főmondat és a mellékmondat szorosabb egységbe olvadásával, tagadó szerkezetként:> hogyha … sem: ha … is, akkor sem. Még hogyha akarna sem tudna eljönni. || a. <Fokozásban, a kijelentés, felszólítás, kérdés nyomósítására, kiemelésére való mellékmondat kötőszavaként.> Hogyha tízszer annyian volnátok is, akkor sem ijednénk meg tőletek! Hogy ha nagy Attila volna az atyád is, … Mint mozdulna itten, nem tudom az szád is. (Gyöngyösi István) || b. Hogyha (ugyan) nem … : <toldásként közölt fokozásban, a valószínűség bizonyos fokának kifejezésére:> sőt lehetséges, hogy … (is); sőt talán … (is). Ez a ló megér tízezer forintot, hogyha (ugyan) nem többet. Minden héten beállít majd hozzánk, hogyha nem minden nap. || c. Hogyha mindjárt … (is): <a feltétel, ok v. lehetőség szokatlan, rendkívüli voltának hangsúlyozására:> a) <állítást, felszólítást tartalmazó főmondattal kapcs.:> még abban az esetben is, ha …; azzal sem törődve, ha … Megteszi az, hogyha mindjárt belegebed is. b) <tagadást, tiltást tartalmazó főmondattal kapcs.:> még akkor sem, ha … Nem szólna az, hogyha mindjárt agyonütnék is.
2. <Belenyugvást, beletörődést jelentő mellékmondat kötőszavaként.> Hogyha most megtette is, csak legalább többet ne tenne ilyesmiket!
B. <A főmondat alanyát, tárgyát, vmely állandó határozóját, vonzatát kifejtő megengedő mondat kötőszavaként.> Nem baj, hogyha esik is (, azért elmegyünk). Nem bánja az, hogyha reggelig fenn kell is maradni neki (, de ha elvállalta, megcsinálja). Azzal sem törődik, hogyha sohasem jön vissza.
B. (ritka) <Páros használatban, esetleg többször ismételve; annak kifejezésére, hogy a kétféle feltevés közül bármelyik érvényesül, a következmény ugyanaz:> akár …, akár … ha …, ha … [Parasztanyóka.] De elmegy, hogyha nyár van, hogyha tél, … S ha van öröm, úgy néki ez öröm. (József Attila)
III. (elavult) <Eldöntendő kérdést tartalmazó mellékmondat kötőszavaként:> hogy … -e?, hogy vajon … (-e)?
1. <Tárgyi mellékmondat v. (névmási) tárgyat értelmező mellékmondat kötőszavaként, függő kérdés bevezetésére.> Megírom a kedvesemnek, Küldjön mássát levelemnek, Írja bele, hogy szeret-e, Azt is, hogyha megvetett-e? (népköltés) Itélje el már ked [= kegyelmed], hogy ha kell-e ész, három szót megtanulni … (Mikes Kelemen)
2. <Határozói, többnyire célhatározói mellékmondat kötőszavaként, függő kérdés bevezetésére.> Vásárhelyi kerek halom, Rég nem láttam a galambom, Elküldöm hozzá levelem, Hogyha szeret-e még engem. (népköltés)
