hókuszpókusz
hókuszpókusz mondatszó és főnév
I. mondatszó (régies) <Szemfényvesztő bűvészkedés v. meglepetést tartogató játékos szórakoztatás közben haszn. szóként a figyelemnek a mutatvány nyitjáról való elterelésére.> Hókuszpókusz! Hókuszpókusz! Már el is tűnt a nyulacska.
II. főnév -t, -ok, -a
1. Azok a szavak és cselekmények együttvéve, amelyekkel vki – rendsz. vmely bűvész – szemkápráztató v. elképesztőnek szánt műveletét kíséri, ill. végzi. Nagy hókuszpókusszal tüntet el v. varázsol elő vmit. A patkányok és poloskák kiirtását eszközli különböző szerekkel és hókuszpókuszokkal. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) Vmely titokzatos szertartás során haszn. szöveg, mondóka. Mondd el az esküt előttem. A Fatia Negra ismételte a hókuszpókuszt. (Jókai Mór)
2. (rosszalló) Szemfényvesztés (1). Spiritiszta hókuszpókusz. Nem hiszek az ilyen hókuszpókuszoknak.
3. (rosszalló) Ceremónia, formaság. Minek ez a sok hókuszpókusz?! Amint az esküvési hókuszpókusznak vége lett, rögtön kocsira ültünk. (Petőfi Sándor) || a. (ritka, rosszalló) Hűhó. Nagy hókuszpókuszt csap.
hókuszpókuszozik.
