holla [2]
holla [2] mondatszó hollá (kissé régies)
<Figyelemkeltő szóként, főleg távol levő személy(ek) megszólítására v. olyankor, amikor nem tudjuk, van-e a közelben valaki:> halló? hé! He, holla! ki van benn? (Kemény Zsigmond) Bende … szétnéze az éjben; | … „Hollá! hó!” kiabál: „Ki van itt? hol vagytok?” (Arany János) Holla kocsis! Szaladjon be a dulló udvarába. (Mikszáth Kálmán) Hollá! Fegyverre őrség! Trombitáljátok össze a katonaságot! … Utána a nyomorultaknak, fogjátok el őket! (Ambrus Zoltán)
