homályosság
homályosság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. Vminek a homályos (1–2) melléknévvel kifejezett tulajdonsága, állapota, homályos volta; fénytelenség, ill. tompa, gyenge fény, elmosódottság. Az ablak, a lámpa, a nap, a szem, a tükör, az üveg homályossága; a szoba homályossága. || a. (átvitt értelemben is, régies, irodalmi nyelvben) Homály (1). Szemeit … sérti a homályosság. (Tolnai Lajos)
2. (átvitt értelemben) Vmely gondolat(menet), kifejezés, beszéd, emlék(ezés) bizonytalan, zavaros, nem világos volta; ködösség, zavarosság, homály (4–5). A beszéd, az előadás, a fejtegetés, a fogalom, a gondolat, a mondat, a stílus homályossága; az emlék, az érzés, az eset, az ügy homályossága. A budai szandzsák pasa … azt felelte keleti homályossággal: „Vigyetek neki lovat, fegyvert, pecsenyét és virágot!” (Mikszáth Kálmán)
