homloktér
homloktér főnév (ritka, választékos)
1. Vmely hely, tér legfontosabb, legfeltűnőbb, központi v. fő része. Az út homlokterében a Múzeum áll. || a. Épület homlokzata. Az épület homlokterét széles erkély foglalja el.
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) <Rendsz. csak állandósult szókapcsolatokban.> Vminek a homloktere: az érdeklődés, a figyelem középpontja; az érdeklődés, a figyelem homlokterébe kerül; vminek a homlokterében áll v. van. 1891-ben Domenico Comparetti, a római tudós írta meg [a Kalevaláról] alapvető művét, s azóta mindenütt az érdeklődés homlokterében áll. (Kosztolányi Dezső)
