horhol
horhol ige -t, -jon
1. tárgyas (ritka, műszaki nyelv) Hornyol. Vmit gyaluval, vésővel horhol; deszkát, dongát, gerendát, zsindelyt horhol. || a. (tárgy nélkül) (ritka, műszaki nyelv) Jól, rosszul horhol.
2. tárgyas (tárgy nélkül is) (mezőgazdaság) <Vmely területet a gyomtól> erre a célra való kapával, sarabolóval (meg)tisztít. Szőlőt, utat horhol. Napestig horholt.
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (ritka) <Eszköz, természeti erő> dörzsöléssel koptat, fokozatosan kiváj, lehord vmit. A kerék horholja a lőcsöt. A zápor horholja a hegyoldalt. Horhol a kerék. Itt-ott láthatók voltak már a divatba jött ölnyi hosszúságú háromélű tőrök, miknek hegye a földet horholá. (Jókai Mór)
Igekötős igék: behorhol; kihorhol; meghorhol.
horholás; horholó.
