horkan
horkan tárgyatlan ige -t, -jon (hangutánzó)
1. <Ember, hirtelen lélegzetvétellel> hörgésszerű, a horkoláshoz hasonló, rövid, erős hangot hallat. Nem is horkant. || a. Egyet, kettőt stb. horkan: egyszer, kétszer stb. ilyen hangot hallat. Egyet horkant, s vége volt. || b. <Állat, főleg ló, félelmében, megriadva v. támadó dühében> ilyen hangot ad. Egy sziklafordulatnál nagyot horkant lova, felvágta a fejét, s nem akart előre mozdulni. (Eötvös Károly)
2. (átvitt értelemben) Horkan vkire: hirtelen haraggal, indulatosan rátámad vkire. Dühösen a barátjára horkant.
Igekötős igék: felhorkan; hátrahorkan; meghorkan; ráhorkan; visszahorkan.
horkanás; horkanó.
