horzsol
horzsol tárgyas ige -t, -jon
<Gyorsan mozgó érdes test> úgy érint, súrol vmit, hogy annak felszíni rétegét némileg megsérti, felszakítja, felkarcolja, kissé lehántja. Horzsolta a karomat. Balról egy mandolafát horzsolt a lőcs. (Mikszáth Kálmán) || a. <Érdes felületű tárgy mozgó és mozgás közben beleütköző emberi v. állati testet, testrészt> némileg megsért, súrol, karcol. Futás közben egy ág a szemét horzsolta. || b. Hozzásúrlódva, ismételten hozzáérve dörzsöl, koptat vmit. A gallér horzsolja a nyakát. Az új cipő bélése horzsolja a sarkát. A gleccser horzsolja a sziklákat.
Igekötős igék: felhorzsol; lehorzsol; meghorzsol; összehorzsol; végighorzsol.
horzsoló; horzsolódik; horzsolt.
