hosszat
hosszat névutó és határozószó, (régies) hosszatt
I. névutó
1. <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> a főnévvel kifejezett térbeli tárgy, dolog egész hosszában végig. Utca hosszat; falu hosszat. Ott bolyong ő szirtfal hosszat, Nyugot felé házából. (Kisfaludy Sándor) Így kik part hosszatt nyugovának, kába zavarban Futnak ölő ártól. (Vörösmarty Mihály)
2. A névszóval kifejezett idő egész tartama alatt. Egy óra hosszat eveztek. Órák hosszat megvárakoztatja.
II. határozószó (elavult) Hosszant (I). A hegy alatt szélt és hosszatt meghintve falukkal | … zöld róna virított. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): naphosszat.
