hülye
hülye [e] melléknév és főnév
I. melléknév hülyén, hülyébb
1. Kórosan csökkent szellemi képességű <személy>; gyenge elméjű, idióta. Születésénél fogva hülye; hülyén néz. A gyermek agyhártyagyulladás következtében hülye lett. Keresem ki van a házban élő lélek? Találok a konyhára. Ott valami hülye lány, mintha ökrendezné a hangot. (Gárdonyi Géza)
2. (durva, rosszalló) Nagyon buta <személy>. Hülye alak. Nem vagyok hülye!: bolond volnék, ha megtenném. Ilyen hülye társasággal nem lehet mit kezdeni. De hülye voltál, hogy ezt tetted! Untatták … a gáláns és nagyszájú katonák. A ravasz és hülye diplomaták. (Ady Endre)
3. (durva, rosszalló) <Érzelmi színezettel:> vkinek kedve, érdeke ellen cselekvő, viselkedő s ezzel megvetést, dühöt keltő <személy>. Mit ordít ez a hülye férfi? Idejön ez a hülye ember, s elkezd magyarázni.
4. (durva, rosszalló) Hülye (I. 1–2) személyre jellemző, valló, tőle származó, vele kapcs. <megnyilatkozás>. Hülye beszéd, eljárás, tekintet. Micsoda hülye felelet ez? Ez csak egy hülye agyban születhetett meg. Rám bámult a szitakötőéhez hasonló hülye szemeivel. (Mikszáth Kálmán) || a. (durva, rosszalló) A logikával v. az emberi érdekkel, tetszéssel a legnagyobb mértékben ellentétesen viselkedő, működő, folyó, létező, s ezzel bosszankodást, dühöt v. megvetést keltő <állat, jelenség, dolog>. Vezesd már haza ezt a hülye tehenet. Micsoda hülye időjárás! No hülye egy könyv, film!
II. főnév hülyét, hülyéje [e] (orvostudomány v. durva, rosszalló)
1. Hülye (I. 1–3) személy. Ilyen két hülye! A hülyéket kezelik. Mit vársz egy ilyen hülyétől. Hülyékkel nem lehet dolgozni. A hülye azt mondja a lángésznek: bolond. (Juhász Gyula) Bíró elítélt; hülye csúfolt. (József Attila)
2. (bizalmas, rosszalló) Hülyeség, hülye dolog. Ne beszélj hülyéket.
