hűtő
hűtő melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami hűt vmit. A felmelegedett gépalkatrészt hűtő folyadék. || a. Hűtésre való. Hűtő berendezés.
II. főnév -t, -je [e]
1. Általában olyan berendezés, amely vminek a hőmérsékletét csökkenti. Automatikus hűtő. || a. (műszaki nyelv) Vmely robbanómotor motorházának elülső részén levő, csövekből vagy üreges lemezekből álló berendezés, amelyben a keresztüláramló és a motor működésétől felmelegedett víz lehűl, és a motorházat állandóan hűti.
2. Olyan vödör, amelyben palackozott italokat jégdarabokkal hűtenek. A pincér hűtőben szolgálta fel az italokat. Az írnok … egy pillantással két pezsgős palackra a hűtőben, fájdalmasan felsóhajtott. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. hűtőanyag; hűtőcső; hűtőfolyadék; hűtőforma; hűtőhelyiség; hűtőhenger; hűtőipar; hűtőkeverék; hűtőköpeny; hűtőrács; hűtőrendszer; hűtőszer; hűtőszerkezet; hűtőtest; hűtőtorony; 2. léhűtő.
