had
had főnév -at, -a
1. (választékos) Háború viselésére kiképzett és felfegyverzett katonák nagyobb csoportja; katonaság (1), hadsereg. Gyalog, lovas, tengeri, zsoldos had; ® mezei hadak; összegyűlt a had; hadat ® gyűjt; hadat ® szed; hadat vezet vki ellen; haddal indul, megtámad. Ura híre nélkül sok hadakat gyűjte. (Zrínyi Miklós) S nyögte Mátyás bús hadát | Bécsnek büszke vára. (Kölcsey Ferenc) Itt küzdtenek honért a hős | Árpádnak hadai. (Vörösmarty Mihály) Óriási térképet vásárolt, s apró, színes zászlókkal rakta ki a hadak állását. (Kuncz Aladár) || a. Hadak útja: <a magyar mondavilágban> a tejút. Vörös jelek a Hadak Utján: | Hunniában valami készül. (Ady Endre)
2. Általában emberek nagyobb csoportja. Meddig lesz még úr a betyárság És pulya had mi, milliók? (Ady Endre) A fiatal lányok, gyerekek hada … vashegyű botokkal szurkálta ki a szúrós gyomot a búza közt. (Móricz Zsigmond) || a. (népies, régies) Egy nemzetséghez, nagy családhoz tartozó emberek összessége. A Drágffy had. Hallottam én már többektől, hogy csúnya had az a Bálint familia. (Tolnai Lajos) Ez a Pallagi had negyven családdal házasodott össze. (Móricz Zsigmond) || b. (tréfás) Kisebb állatoknak rendsz. támadólag fellépő csoportja. Szúnyogok hada. Válunál az ökrök szomjasan delelnek, Bőgölyök hadával háborúra kelnek. (Arany János)
3. (választékos) <Rendsz. csak állandó szókapcsolatokban:> háború, harc. ® Kettős had; hadba ® száll; hadba szólít, vonul; (régies) hadban forog: mint katona harcban ismételten részt vesz; hadra kel: a) magát v. seregét harcképes állapotba helyezi; b) <a sereg v. vezére> háborúba indul; hadat ® üzen vmely országnak; hadat ® üzen vminek; hadat ® visel. Javában folyt a had. (Jókai Mór) Én, bátyám, gyermekkorom óta mindig hadban forgok. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): 1. hadállomány; hadcsoport; hadrontó; hadszárny; hadtoborzás; 2. derékhad; ellenhad; előhad; gyerekhad; hajóhad; középhad; sáskahad; siserahad; szolgahad; tartalékhad; utóhad.
