hajó
hajó főnév -t, -ja
1. Manapság főleg gépi erővel hajtott nagyobb vízi közlekedési eszköz. Folyami, kereskedelmi, motoros, tengeri, tengerjáró, vitorlás hajó; a hajó bordái, fara, fedélzete, kormánya, oldala, orra, tatja, teste; a hajó törzse ¬; a süllyedő hajó utasai; a hajó cirkál, horgonyt vet, kifut a tengerre, kiköt, léket kap; a hajó szelet ® fog; a hajó vesztegel, zátonyra fut; hajón v. hajóval utazik; hajóra rak vmit; hajóra száll, ül; a süllyedő hajóról menekülő ® patkányok; a hajót vízre bocsátják. A hajó átszeli az óceánt. Pestnek tornyait tekintem S a száz hajókat rengető Dunát. (Berzsenyi Dániel) Alkonybíborban úszik a hajó. | A tenger keble álmodón piheg. (Reviczky Gyula) Forgott a hajó, kettétört az árboc. (Babits Mihály) || a. (sport) Csónak (1). ® Indián hajó. Emeljétek ki a hajót! A verseny előtt átvizsgálták a hajókat. || b. jelzői használat(ban) <Rakományból> annyi, amennyi egy hajóba (1) fér; egy hajót megtöltő. Két hajó rakomány.
2. (átvitt értelemben, választékos) Vminek a hajója: vmely intézmény v. maga az élet úgy tekintve, mint amelynek viszontagságokban, veszélyes fordulatokban gazdag a sorsa. Az állam, az élet hajója. Biztos révbe vezeti az ország hajóját.
3. (átvitt értelemben) A sivatag hajója: a teve.
4. (műszaki nyelv) <A varrógépben> az a csónak alakú alkatrész, amely mozgásával az alsó fonalat a felső fonál hurokján átviszi, s az öltést letűzi. || a. (szövőipar, régies) Vetélő.
5. (nyomdászat) Szedőhajó. || a. (műszaki nyelv) <Üveggyártásban> a táblák megformálására használt, samottból való forma.
6. (építészet) A templom épületének belsejét tagoló, a bejárattól a szentélyig, ill. a szemközti falig tartó hosszirányú v. az erre merőlegesen fekvő keresztirányú téregységek egyike, a hívők befogadására. Már akkor föl is nyalábolt valaki, és ráállított … a márványkorlátra, ami a szentélyt elválasztja a hajótól. (Móra Ferenc)
Szólás(ok): egy hajóban eveznek: a) (gyak. rosszalló) egy véleményen, egy szándékkal vannak, jól megértik egymást; b) azonos (rendsz. nem előnyös) helyzetben vannak, közös a sorsuk.
Szóösszetétel(ek): 1. hajóablak; hajóágy; hajóalkatrész; hajóállás; hajóárboc; hajóbér; hajóbérlő; hajóbiztos; hajóbiztosítás; hajócímer; hajócsata; hajócsatlakozás; hajócsiga; hajócsoport; hajócsúcs; hajócsúsztató; hajódeszka; hajófa; hajófal; hajófar; hajófeljáró; hajófelszerelés; hajóforgalom; hajófuvar; hajófülke; hajógazda; hajógép; hajógerinc; hajóhadnagy; hajóhát; hajóhorgony; hajóhorog; hajóinas; hajóindulás; hajóingás; hajóipar; hajójavítás; hajójavító; hajókabin; hajókalauz; hajókamra; hajókátrány; hajókoffer; hajókonyha; hajókormány; hajókormányos; hajókürt; hajókürtő; hajóláda; hajómérnök; hajómester; hajómodell; hajóműhely; hajónyom; hajóokmány; hajóoldal; hajóorsó; hajóorvos; hajóőr; hajóösszeütközés; hajópad; hajópáncél; hajóparancsnok; hajópark; hajópárkány; hajóperem; hajópincér; hajórakodó; hajórév; hajósebesség; hajósíp; hajósor; hajószakács; hajószállítás; hajószám; hajószárny; hajószemélyzet; hajószentelés; hajószerelés; hajószertár; hajósziréna; hajószoba; hajótávirász; hajóterv; hajótípus; hajótulajdonos; hajóútvonal; hajóügynökség; hajóűr; hajóvám; hajóváz; hajózár; hajózászló; 2. anyahajó; búvárhajó; csatahajó; főhajó; gőzhajó; hadihajó; halászhajó; iskolahajó; kereszthajó; kofahajó; komphajó; középhajó; léghajó; mellékhajó; oldalhajó; őrhajó; postahajó; sétahajó; sorhajó; szedőhajó; személyhajó; tankhajó; tartályhajó; teherhajó; templomhajó; űrhajó; vontatóhajó; zászlóshajó.
hajócska.
