halhatatlan
halhatatlan melléknév és főnév
I. melléknév -ul
1. (vallásügy, mitológia) Olyan <képzeletbeli lény, ill. szellem, lélek>, aki, amely <az idealista, vallásos felfogás szerint> nincs alávetve a múlandóságnak, a pusztulásnak, hanem örökké létezik, él. A görögök hite szerint a halhatatlan istenek az Olümposzon laktak. Mi marad meg belőled, drága jó atyám? … Csak halhatatlan szellemed és ez a néhány papírlap. (Ambrus Zoltán)
2. Olyan <alkotás, eredmény>, amelynek értéke, kiválósága, szépsége nem semmisül meg, nem múlik el. Halhatatlan alkotás, eszme, mű; Petőfi halhatatlan sorai; vkinek a halhatatlan emléke. A haza halhatatlan. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, ritka) Az ember élete folyamán soha meg nem szűnő <érzés, állapot, jelenség>. Halhatatlan szerelem. Halhatatlan a valódi vágy, | Léthé álomvizétől az nem alszik el. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, akinek emléke beláthatatlan időkig az utókorra is fennmarad. Halhatatlan államalkotó, forradalmár, író, költő, művész. Melyik lehet az a halhatatlan vitéz? … (Gárdonyi Géza)
II. főnév -t, -ok, -ja
1. (mitológia) A halhatatlanok: az istenek.
2. (ritka, választékos) Halhatatlan (I. 3) személy. Irodalmunk, nemzetünk halhatatlanjai.
3. (sajtónyelvi) A francia akadémia tagja. Beválasztották a halhatatlanok közé. Ismét választani fog a francia Akadémia … új halhatatlant teremt. (Ady Endre)
