hallatlan
hallatlan melléknév és határozószó
I. melléknév -ul
1. (népies, régies) Olyan <hang, beszéd>, amelyet nem hall(ott) v. nem akar meghallani vki. Hallatlanná ® tesz vmit. Igy hangzott a levél. Jóka nem szerette, | És az egész dolgot hallatlanná tette. (Arany János) A szekeres hallatlanná tette a szót, mintha megsüketült volna. (Jókai Mór) || a. (régies) Nem hallható. Az emberek beszédei, a csöndes, állati hangok … hallatlanok rá nézve. (Jókai Mór)
2. (rendsz. túlzó) Olyan, amit eddig nem tapasztaltak, nem hallottak; rendkívül nagy(fokú), példa nélkül álló, szinte hihetetlen, alig elképzelhető. Hallatlan erőfeszítés, eset, felelőtlenség, siker, szemtelenség, vakmerőség. Ami pedig hallatlan dolog, és talám soha meg nem történt, hogy a jégen szekéren mentek volna Dániából Svéciában [= Svédországba]. (Mikes Kelemen) Hallatlan boszút Kivánok állni a vad zsarnokon. (Vörösmarty Mihály) A … család körében hallatlan volt a fényűzésnek ez a formája. (Kaffka Margit) || a. (túlzó) Hallatlanul: nagyon. Hallatlanul érdekes, izgalmas, mulatságos; hallatlanul szereti.
3. <Egyszavas mondatként, indulatszó-szerűen v. főnévként, szörnyűködés, elképedés kifejezésére:> Hallatlan!: a) szörnyű, borzasztó, elképesztő; Hallatlan, milyen a viselkedése! Ottó: … Gertrudis add tanácsodat nekem, | hogyan lehessen enyim Melinda szíve. | Gertrudis: (elsárgulva visszarezzen). Hallatlan! (Katona József) b) hihetetlen! Mit gondol ön, mennyi [katona] maradozott el tőlünk, mióta Komáromot elhagytuk?… Nyolcezer. – Hallatlan! (Jókai Mór)
II. határozószó Rendkívüli módon, igen erős mértékben; hallatlanul. Hallatlan izgalmas történetet mesélt el. Magdaléna hallatlan kedves volt. (Móricz Zsigmond)
