halmoz
halmoz ige -tam, -ott, -zon
1. tárgyas (néha rosszalló) Vmit a maga számára halomba (2), halmazba (1) hord, rak, ill. általában nagy tömegben, mennyiségben gyűjt. Árut, élelmiszert, kincseket, pénzt halmoz. A zsákmány hova van halmozva, mutasd ki. (Vörösmarty Mihály)
2. tárgyas (főleg átvitt értelemben, ritka) Vkit (vmit) vmivel halmoz v. (régies) vmit halmoz vkire: vkire, vmire nagy mennyiséget juttat, tesz vmiből; vkit, vmit eláraszt vmivel. A domb halmozva volt gyümölcsfákkal. Csókkal, dicsérettel, szidalmakkal halmoz vkit. Elűzte … félelmemet azon magasztalás, melyet reám halmozsz. (Vörösmarty Mihály) Az … asztal már akkor halmozva volt süteményekkel. (Jókai Mór)
3. tárgyas (átvitt értelemben) Vki halmoz vmit: vmiből egyszerre v. egymás után sokat alkalmaz, használ, csinál, elkövet; mértéktelenül, túlzó módon él vmivel. Bajokat bajokra halmoz; hibát hibára halmoz; halmozza az élvezeteket; halmozza a képes kifejezéseket, a szóvirágokat. Jó kedvében … tréfát tréfára halmozott. (Vas Gereben) [Petőfi] sorról sorra, versszakról versszakra halmozza a legragyogóbb képes gondolatokat. (Arany János)
4. tárgyatlan (sport) <Lóversenyen, ügetőversenyen> több, más-más futamban induló lovat egy fogadáson belül összesítve fogad meg. A fogadóirodában hat lovat halmozott.
Igekötős igék: agyonhalmoz; egybehalmoz; elhalmoz; felhalmoz; odahalmoz; összehalmoz; ráhalmoz; telehalmoz; túlhalmoz.
halmozható; halmozó; halmozott.
