haló
haló melléknév és főnév
I. melléknév (választékos) Haló porában (is): halála után is, amikor teste már porrá lett. Áldja még haló porában is. Legyen meg a teljes nyugodalma a haló porában. (Mikszáth Kálmán) Istenünk: az Eszme, | Haló porában is Áldja-verje kendet. (Ady Endre) || a. (ritka, régies) Haló földjében: sírjában; ott, ahol nyugszik. Megemleget érte még a haló földemben is. (Tolnai Lajos)
II. főnév -t, -ja (ritka, népies, költői) Halni v. halálra, halálba készülő, halála óráján levő ember; az, akinek eljött utolsó órája; haldokló. Halljad amit mondok; a haló Nem fog hazudni: hölgyed tiszta volt. (Vörösmarty Mihály) Fegyver csörög, haló hörög. (Arany János)
