hamar
hamar határozószó és melléknév
I. határozószó hamarabb v. hamarább, (népies) hamarébb
1. Kevés időt felhasználva; rövid idő alatt; gyorsan. Hamar elkészül; hamar végez ¬ vkivel. Erre közelebb, arra hamarabb. Sok kéz hamar kész. Hamarább utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát. Nosza hamar ő is gyúrt egy hógalacsint. (Mikszáth Kálmán)
2. <Az ismert, a szóban forgó cselekvés, esemény után> rövid idő múlva, késedelem nélkül; hamarosan. Elment, de hamar visszatért. Hamar a legszebbik tinómat! (Gárdonyi Géza) || a. <Általános érvényű kijelentésben:> hajlamosságánál fogva, általában mindjárt (könnyen). Hamar nevet, sír; hamar megharagszik; hamar felejt. Hamarább jár a nyelve, mint az esze. Kicsi csupor hamar felforr. Meglakoltok ti ezért, S megtudjátok: mi az olyan férfiak boszúja, kik Hamar bőszek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. Korán. Vendégem volt az este, de hamar elment. Járjunk el a sirhoz Olvasztani róla könnyel a havat, … Tán igy hamarább jön az enyhe tavasz. (Arany János) Itt se esik ilyen hamar hó minden esztendőben! (Móricz Zsigmond)
4. (ritka, régies) Hamarább: inkább, előbb (4). Így előttem kinek fegyverem a hité, | Nem Cáto képe leng – hamarább a Cidé. (Arany János)
II. melléknév (régies) Gyorsan járó, működő, hirtelen történő; gyors. Hamar munka ritkán jó. Áldott szép Pünkösdnek gyönyörü ideje, | … Az jó hamar lovak is csak tebenned vigadnak. (Balassi Bálint) Hamar követje a tavasznak, Hímes pillangó, idvezlégy! (Csokonai Vitéz Mihály)
Szólás(ok): ld. közel.
Szóösszetétel(ek): csakhamar; egyhamar; mihamar.
