hamu
hamu főnév -t, v. (ritka, régies) hamvat (® hamv) -ja v. (régies, irodalmi nyelvben) hamva (csak egyes számban)
Tömörebb szerkezetű növényi és állati eredetű szilárd anyagok elégésekor visszamaradó, rendsz. szürke porszerű anyag. A fa hamuja; hamu alatt lappangó v. szunnyadó tűz v. parázs: (átvitt értelemben is) kitörésre kész szenvedély v. forradalmi hangulat; (vallásügy) Hamut hint a fejére: (átvitt értelemben is) bűnbánatot tart; hamuvá ég; hamuvá válik. Ezen nyugalom nem a biztosságnak nyugalma, és meglehet, sőt valószínű, hogy ez tűz, mely a hamu alatt lappang. (Kossuth Lajos) Gondolatokba mélyedten veregette a hamut a szivarjáról. (Gárdonyi Géza) || a. Kályhában, tűzhelyben visszamaradó salak ezzel az égési termékkel együtt. Kiszedi a hamut a kályhából.
Szólás(ok): a hamut is mamunak mondja: olyan öreg, hogy már alig tud értelmesen beszélni.
Szóösszetétel(ek): 1. hamuajtó; hamueső; hamugödör; hamuhúzás; hamukotró; hamuláda; hamuréteg; hamuszekrény; hamuszürke; hamutenger; 2. fahamu.
hamus; hamuz(ik).
