hangjegy
hangjegy főnév (zene)
A zenei hangok lejegyzésére, jelölésére használt, írott v. nyomtatott jel. Egész, fél, negyed, nyolcad hangjegy; ® pontozott hangjegy; hangjegyeket ír; ismeri a hangjegyeket. Ne hiányozzon egyetlen kis hangjegy sem a nótából, amelyet egész életünkön át mormogtunk magunkban. (Krúdy Gyula) || a. (régies) Vmely zeneműnek hangjegyekkel lejegyzett formája: kotta. Örököltem egy hegedűt, meg egy halom hangjegyet. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): hangjegyfüzet; hangjegyírás; hangjegykulcs; hangjegylap; hangjegylétra; hangjegymetsző; hangjegynyomás; hangjegyolvasás; hangjegypapír; hangjegyrendszer; hangjegytartó; hangjegyvonal; hangjegyzászló.
hangjegyes; hangjegyű.
