hangszerel
hangszerel [ë-ë v. e-ë] ige -t, -jen [ë] (zene)
tárgyas <Vmely zeneművet> zenekari előadásra alkalmassá tesz; különféle (zenekari) hangszerekre alkalmaz, átír. Az indulót fúvósokra hangszerelte. A zongorára írt keringőt szalonzenekarra hangszerelte. || a. (tárgy nélkül) Jól hangszerel. Kitűnően hegedült, értette a kottaolvasást is, s ha kellett, tudott hangszerelni. (Kuncz Aladár)
Igekötős igék: áthangszerel.
hangszerelés; hangszerelő; hangszerelt; hangszereltet.
