hangszóró
hangszóró főnév
Olyan szerkezet, berendezés, amellyel elektromos rezgéseket nagyobb erősségű, távolabbról is hallható hangrezgésekké alakítanak át. ® Dinamikus hangszóró; a rádió hangszórója. || a. Ilyen szerkezet az üzemeltetéséhez szükséges berendezésekkel (mikrofon, áramforrás stb.) együtt. A versenyeredményeket hangszórón hirdetik ki. A téren, a teremben hangszórót szereltek fel. || b. Tölcsérszerű eszköz, amely a szájhoz illesztve összefogja, egy irányba tereli a hanghullámokat, s ezáltal erősíti és messzebb viszi a hangot; hangtölcsér. A hajóról hangszórón kiáltottak ki a partra. A nyolcas kormányosa hangszóróval diktálta az ütemet.
Szóösszetétel(ek): hangszórócséve; hangszórómágnes; hangszóró-transzformátor.
hangszórós.
