hangulatos
hangulatos melléknév -an, -abb
1. Kellemes kedélyállapotba ringató, jó hangulatot (2) keltő. Hangulatos műsor, vers, zene. || a. Jó hangulatban eltöltött. Hangulatos este, estély, kirándulás, mulatság. Megcsendül … az egyetlen dalos szózat, ami a tél magányát édes zenével teszi hangulatosabbá. (Bársony István) || b. Derűs, nyugodt, békés hangulatot árasztó, kifejező. Hangulatos táj. Derült, meleg és hangulatos látvány volt, amint ott ültek hosszú évek múltán megint együtt. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, népies) Olyan <személy, csoport>, aki, amely jó hangulatban szokott lenni; kedélyes, vidám, a társaságot szórakoztató, jó kedélyű. Hangulatos emer, társalgó, társaság.
hangulatosság.
