hangverseny
hangverseny főnév
1. Zeneműveket bemutató, többnyire nyilvános művészi, zenei előadás, egy v. több művész v. egész zenekar, énekkar közreműködésével; koncert. Zártkörű, zenekari hangverseny. Szabadtéri hangversenyekre jár. Hangversenyt rendeztek. Tetszett a játéka. Dicsérte iskolázottságát, aziránt érdeklődött, föllépett-e már hangversenyen. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, tréfás) Emberi v. állati hangok összevisszasága; zsivaj, lárma. A békák hangversenyt rendeztek. [Körülötte] a világ legérdekesebb madarainak hangversenye. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. hangversenybérlet; hangversenydarab; hangversenyénekes; hangversenyévad; hangverseny-látogató; hangversenyrendező; hangversenysorozat; hangversenyterem; 2. díszhangverseny; kívánsághangverseny; sétahangverseny; zongorahangverseny.
