hangvétel
hangvétel főnév
(zene) A kezdő hang megszólaltatása vmely zenemű, énekszám előadásában; intonáció. Gyönyörű dalokat énekeltek … eszményien tökéletes hangvétellel, elöl a szájüregben, a fog táján képezve a hangot. (Nagy Lajos) || a. (zene) A hangképzés (3) módja. || b. (zene, 1945 után) A dallam stílusa, a dallam formai és kifejező jegyeinek összessége. A cseh kórusegyüttesnek jellegzetes hangvétele volt. || c. (átvitt értelemben, választékos, irodalmi nyelvben) Vmely irodalmi mű kezdetének jellegzetes (hatású) stílusformája. A bírálat friss hangvétele szerencsésen meghatározta az egész írás alaphangulatát.
hangvételi.
