hangzik
hangzik tárgyatlan ige -ott, -ana v. (választékos) -anék, hangozzon v. (választékos) hangozzék; -ani (rendsz. 3. személyben)
1. <Emberi kijelentés, hangok sora> hallatszik, hallható. Állj! jobbra át! – hangzott a vezényszó. Haza megyek, ölébe vesz dajkám, Az altató nóta hangzik ajkán. (Petőfi Sándor) Idegen és dallamos kiáltások hangzottak az éjben. (Babits Mihály) || a. <Hangszer, ritk. más hangforrás hangja> hallatszik, hallható. Lágy hegedűszó hangzott a szomszédban. Hirtelen ágyúdörgés, pisztolydörrenés hangzott. || b. (régies) <Hely> zeng, harsog, visszhangzik. Hangzik is az ország | négy része, megdicsértetésitől | a bőkezü adakozónak. (Katona József)
2. A fülre vmilyen hatással van. Furcsán, jól, kellemesen, kellemetlenül hangzik. S megszólítása hangzott nyájasan: „Beszélj no, mondd, mi a bajod, fiam?” (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Az értelemre v. érzelemre vmilyen hatással van. Hihetően hangzik. Ez a kijelentés valószínűtlenül hangzik. Véleménye túlságosan hízelgően hangzik. Ilyen beszéd nem jól hangzik az ő szájából.
3. Vmi így v. úgy hangzik: <felolvasva v. elmondva> ez a szövege, így szól. Hogy hangzik?: olvasd fel, mondd el (a szövegét)!; a levél, a távirat, a vers így hangzik. Hogy hangzik a dal szövege? || a. Szó, mondat, kifejezés így v. úgy hangzik: így v. úgy mondják <vmely nyelven, nyelvjárásban>. Ez a szó franciául így hangzik.
4. (átvitt értelemben) Vkinek neve (jól) hangzik: <vmely munkakörben, szakmában v. vmely vidéken, helyen> (jól) ismerik, emlegetik. Neve orvosi körökben jól hangzik. Neve a falu határán kívül is hangzik. (Arany János) Válaszolt … az igazi neve alatt, mely már jól hangzott az irodalomban. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: áthangzik; behangzik; egybehangzik; elhangzik; felhangzik; idehangzik; kihangzik; összehangzik; összhangzik; ráhangzik; visszahangzik; visszhangzik.
