hangzó
hangzó melléknév és főnév
I. melléknév -an v. (ritka) -n (csak határozóval) Olyan, ami vhogyan hangzik (1–2): Jól, kellemetlenül, szépen hangzó; messzire hangzó kiáltás; tompán hangzó dübörgés; kellemesen hangzó hír.
II. főnév -t, -ja (nyelvtudomány) Magánhangzó (1).
Szóösszetétel(ek): 1. hangzóhasonulás; 2. félhangzó; kettőshangzó; kötőhangzó; magánhangzó; mássalhangzó; tőhangzó; tővéghangzó; véghangzó.
