haragszik
haragszik tárgyatlan ige -om, -ol, -unk, ..gusztok (-otok) v. ..gudtok, -anak v. ..gusznak; ..gudtam, ..gudott; ..gudnék v. ..gudnám, ..gudnál, ..gudna v. ..gudnék; ..gudjam, ..gudj v. ..gudjál, ..gudjon v. (régies, választékos) ..gudjék; ..gudni v. (régies) haragunni
<Személy> a haragnak (1, 2) rendsz. külsőleg is kifejeződő érzelmi állapotában van. Nem szól, haragszik. Ne menj be hozzá, haragszik. (szójárás) ® Kutya is haragszik az orráért. (szójárás) Aki haragszik, annak nincs igaza. Ali majd haragunni fog érte [, hogy Szondit magasztaltátok]. (Arany János) Nagyon haragszik társad, éhes ő is? (Madách Imre) [Ábel] arra gondolt, hogy értelmes embernek nem szabad haragudnia. (Gárdonyi Géza) || a. (bizalmas) <A társalgási nyelvben kérő, tiltó formában:> Ne haragudjál (ne haragudjatok stb.): már megbocsáss, már megengedj, de …; ne vedd rossz néven, de … Ne haragudjál, de ezt nem hiszem. Ne haragudjatok, de ez mégse való. Ne haragudjék, hogy zavarom. || b. Haragszik vkire, vmire: nagyon neheztel vkire, vmire; a megbántottság, sértődöttség érzésével viseltetik vki, vmi iránt. Miért haragszol rám? Nagyon haragszik rád a megjegyzés miatt. Ne haragudjatok rám, Leánykák, lelkeim! (Petőfi Sándor) Gyula különösen haragudott a grófokra, nem tudni, homályos éveinek mily tapasztalatai alapján. (Babits Mihály)
