harap
harap ige -tam, -ott, -jon
1. tárgyatlan (Vkibe, vmibe) harap: <élőlény> fogait hirtelen belemélyeszti vkibe, vmibe. Vö.: beleharap. Belém, beléd, belénk, belétek harap; combjába, kezébe, lábába harap a kutya. Szóláshasonlat(ok): olyan képet vág, v. olyan az arca, mintha savanyú ® almába harapott volna. Mint a fenevad, vállába harapott ellenfelének. (Jókai Mór) A bontói ember olyan, mint a legszilajabb csikó, rúg, kapál, harap. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan <Állat, ritk. személy> olyan természetű, hogy így megtámadhatja, megsebezheti az embert. Harap ez a kutya? Ne félj, ez a ló nem harap. Mérges gyerek, mindjárt harap. || b. tárgyatlan (főként tagadó alakban) (átvitt értelemben, tréfás) <Ember v. tárgy> bántja az embert, veszedelmes az emberre. Mit félsz tőlem, nem harapok?! Bátran hozzányúlhatsz, nem harap ez a doboz. A fiamtól félsz tán …? Nem harap ám az azért, hogy nagy úr. (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Ember> olyan természetű, hogy bántó, sértő szavakat használ, ilyenekkel visszavág. A legkisebb célzásra mindjárt harap. || d. tárgyatlan Vmibe harap: <ember> saját ajkát, nyelvét erősen fogai közé szorítja (anélkül, hogy belemélyesztené, belevájná őket abba). ® Szájába harap. Bosszúsan ajkába harapott. Inkább a nyelvébe harapott, de nem szólt egy szót sem. Ajkába harapott, lovagiasan viselve a helyzet minden következményét. (Kosztolányi Dezső) || e. tárgyatlan Vmire harap: a) vmelyik fogával erősen (meg)szorít (vmit), kül. azért, hogy fogának ellenálló képességét kipróbálja, v. rágás közben, kül. vmelyik érzékeny fogát erősen hozzászorítja vmihez; b) (halászat) <hal> vmely csalétket kóstolgatni, enni kezd; c) (átvitt értelemben, bizalmas) <személy> kedvet kezd érezni vminek a vállalásához, megtételéhez.
2. tárgyas (ritka) Fogával tép vmit. Ne harapd a kenyeret, hanem törj belőle. Mit ugattok, mit haraptok Engemet, hitvány ebek! (Petőfi Sándor) [A ló] jó étvággyal legelészett, harsogva harapta a duzzadozó pázsitfüvet. (Eötvös Károly) || a. tárgyatlan (rendsz. -t ragos mértékhatározóval) Harap (vmiből): ily módon egy bizonyos mennyiséget leválaszt vmiből. Nagyot harap az almából; harapott egy kicsit a csokoládéból; harap egyet v. egy darabot a kenyérből. A fogai már kihullottak, s ami volt, úgy lengett-lógott a szájában, hogy nem lehetett vele harapni. (Móricz Zsigmond) Kenyér s uborka az ebédjük mára | s mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba | s hogy jót harap s hozzáharap megint. (József Attila) || b. tárgyas (bizalmas) Sietve eszik vmit. Indulás előtt harapjunk valamit, egy falatot, egy keveset. Fölösleges itt a fog; Harapnia nem leszen mit. (Petőfi Sándor) Eridj be te is a házamba … Harapj valamit. (Gárdonyi Géza) || c. tárgyatlan (halászat) <Hal> pedzi a horgot. || d. tárgyas Foggal morzsol, rág vmit. A kutya harapja dühében a láncot. A ló harapja a zablát. Szóláshasonlat(ok): (olyan sűrű, hogy) harapni lehet(ne): <légnemű test> nagyon sűrű. Bátor közénk egy félhalottat űz, Egy összezúzott embert … Sír, nyöszörg, A port harapja. (Vörösmarty Mihály) Harapni lehetett volna a ködöt. (Mikszáth Kálmán) Svájc … Sötétzöld völgyek, jégmező: | harapni friss a levegő. (Babits Mihály)
3. tárgyas (ritka) Harap vmit vmiből: <gép, eszköz> (ki)hasít vmit vmely anyagból. Az eke zsíros tömböket harapott az ugarból.
4. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, költői) <Tűz> harapódzik, terjed. A láng mindig tovább, tovább harap. (Petőfi Sándor)
Szólás(ok): ld. fű.
Igekötős igék: agyonharap; átharap; beharap; beleharap; elharap; keresztülharap; kettéharap; kiharap; leharap; megharap; összeharap; ráharap; szétharap.
