harckocsi
harckocsi főnév (katonaság)
Erős fegyverzettel, rendsz. löveggel fölszerelt, vastag páncélzattal védett, lánctalpas jármű, amelynek tornya forgatható; tank. Könnyű, nehéz harckocsi. Három harckocsit kilőttek. Harckocsik támogatásával támadást indít.
Szóösszetétel(ek): harckocsi-elhárítás; harckocsitámadás; harckocsitartalék; harckocsivezető.
harckocsis.
