harcos
harcos melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. Harcra kész, a harcot kedvelő <személy, közösség>. Rengő dárdákkal harcos magyarokra rohantak. (Vörösmarty Mihály) Életét, magáét éli néha A harcos ember: Megtelik szerelemmel S valahogy kifordul a sorbul. (Ady Endre) A sír mélyéből … Figyelsz-e még ránk, harcos Ady Endre? (Tóth Árpád) || a. (1945 után) A társadalmi haladásért vívott szervezett, tudatos, elszánt politikai harc híve, ilyen harcot folytató. Harcos bolsevik, forradalmár. [Proletár fiú verse.] Az én apám harcos, nagy ember, | … önmagát meg nem alázza A pénz előtt. (Ady Endre)
2. Harcolni kész személyre, közösségre valló, abból származó; a közös harc szellemét kifejező. Harcos üdvözlet. Büszkén zeng a bús dal harcos ajakról. (Vörösmarty Mihály)
3. Harci eseményekben gazdag. Harcos idők voltak azok. Aztán jöttek harcos nehéz idők, Kockára téteték minden mi szent. (Tompa Mihály)
II. főnév -t, -ok, -a
1. (irodalmi nyelvben) Harcoló katona. Bátor harcos. A harcosok türelmetlenül várták a jeladást. Magyar nemzet, … Léssz-e megint, ami voltál egykor? | Oly hatalmas harcos, ki szemével Jobban ölt, mint más a fegyverével! (Petőfi Sándor) Én, beteg ember … Vitézlő harcos nem lehetek. (Ady Endre)
2. Harcos (I. 1) személy. Élenjáró, kipróbált, kiváló, régi harcos. A munkásosztály elvhű, kipróbált, rettenthetetlen, tántoríthatatlan harcosa.
Szóösszetétel(ek): békeharcos; élharcos; előharcos; frontharcos; szabadharcos; szabadságharcos.
harcosság.
