hárfa
hárfa főnév hárfát, hárfája
1. (zene) Nagy alakú, ujjal pengethető hangszer, amelyen a háromszögletű bronzkeretre feszített húrok hangja hét pedál segítségével félhanggal emelhető. Lágy hangú hárfa; hárfát penget. Ott cimbalom, síp, hárfa zengenek, | ott azt hiszik, hogy ők örvendenek. (Katona József) Finom ujjuk alatt a hárfa zsong. (Tóth Árpád) || a. Ennek hangja. A zenekarból kihallatszik a hárfa. || b. E hangszeren való játék; hárfázás. Hárfára: a hárfa (1) technikai lehetőségeihez alkalmazva (írt zenemű). Hárfát tanul.
2. (átvitt értelemben, régies, költői) Ez a hangszer mint a költői tevékenység jelképe, ill. maga a költészet; lant. Hárfám, ne zeng szerelmet, Feledd örökre azt! (Tompa Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. hárfahang; hárfajáték; hárfakíséret; hárfaművész; hárfapengetés; hárfaszóló; 2. eolhárfa.
hárfás.
