három
három számnév, tőszámnév
I. (melléknévi)
I. <A szám jelölésére.>
1. Kettőnél eggyel több <személy, dolog>. A három grácia ¬; három gyermek; három könyv; három kívánság; (népies, vallásügy) három királyok napja: január hatodika; három lábon ¬ jár; három-három: mindegyiknek h., külön-külön h. Három alma meg egy fél, Kérettelek, nem jöttél. (népköltés) A három szekrény meséje ős, mint a világ. (Ambrus Zoltán) || a. <Osztó értelmű kifejezésben:> három-három. Minden kocsin három ember ült. Fejenként három kiló lisztet fogyasztottak.
2. (népies, túlzó) <A sok fogalmának érzékeltetésére szolgáló számként, fokozó értelmű állandósult kifejezésekben:> a szokottnál, várhatónál több; sok; akárhány. Járt utánam három falu legénye. (népköltés)
II. <sorszámnévvel kapcsolatos jelentésben v. sorszámnév helyett.>
1. <Időpont megjelölésére:> Három óra: éjfél v. déli 12 óra után a harmadik óra vége. Három órakor; három óra előtt tíz perccel; három óra után öt perccel; három óráig. Éppen most múlt három óra. || a. (hivatalos) <Az óra számának neve után a harmadik perc jelölésére.> Öt óra három perckor érkezik a gyors.
2.* <Állandósult kapcsolatokban, némely hely, szövegrész megjelölésére:> harmadik. A három kerületben; a három b) pontban; a három/c-be jár.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
II. (főnévi) hármat, (ritka, régies) hárma
I. <A szám fogalmához szorosabban kapcsolódó jelentések.>
1. Az a mennyiség v. szám, amely kettőnél eggyel több egységet foglal magában. Három meg három az hat. Hatban a három megvan kétszer. Szóláshasonlat(ok): úgy tesz v. olyan arcot vág, mint aki háromig sem tud számolni: együgyű, értetlen, bamba arcot vág.
2. Három dolog. Hármat jegyezz meg magadnak!
3. <Főleg személyragos alakban, többes szám 1–3. sz-ban és (ritka, régies) egyes szám 3. személyben.> Három személy. Hárma, hármónk v. hármunk, hármótok v. hármatok, hármójuk, hármójok, hármuk: ő (én v. te) és még két másik személy (együtt); vele (velem, veled) együtt hárman. Nem ért már mind a hármójok feje együttvéve … egy huszast. (Jókai Mór)
4. (bizalmas) <Főleg akkor, ha az egységnél kisebb összeg is szerepel:> az érvényben levő pénzegységből három; három forint. Három ötvenért vettem. || a. (ritka, bizalmas) <Ha az árat százasokban és tizesekben értjük:> az érvényben levő pénzegységből háromszáz; háromszáz forint. Három negyvenért csináltattam. || b. <Főleg ha az egység v. többszöröse is szerepel:> érvényben levő pénzegység századrészéből három; három fillér, krajcár stb.
II. Hármat: <belső tárgyként, ill. számhatározóként; annak kifejezésére, hogy vki az igével kifejezett cselekvést egymás után háromszor végzi>. Hármat kiált, lép, ugrik. A halottnak is hármat harangoznak. (népköltés)
III. <sorszámnév főnévi értelmével kapcsolatos jelentésben v. főnévi értelmű sorszámnév helyett.>
1. Három óra. Háromkor; három előtt 10 perccel; három után 10 perccel; három húszkor. Hármat ütött az óra. Mult éjszaka – háromkor – abbahagytam | a munkát. (Kosztolányi Dezső) || a. (bizalmas) <Az óra számának neve után:> a harmadik perc vége. Egy óra háromkor indul a vonat.
2. (pongyola haszn.) <Vmely hónap neve után:> harmadika. Január háromig el kell végezni a leltározást.
3. (népies) Vmely, kül. a folyó évszázadnak harmadik éve. Háromban született.
4. (bizalmas) A szóban forgó személynek harmadik életéve. [Hány éves a kislányod?] – Az idén tölti be a hármat.
5. (kissé bizalmas) A hármas számmal jelölt ház, épület, helyiség. Rákóczi út három; második emelet három; Kossuth utca három/a.
IV. (kissé bizalmas) A hármas számjegy; alakja: 3. Fölírom a hármat.
III. (mondatszó-szerűen) <Vezényszóként, főleg gyermekek körében, versenyt futók indítására:> ® egy, kettő, három! || a. <Gyorsabb mozgásra v. cselekvésre serkentő kifejezésként:> egy, kettő, három! Lódulj, fordulj, egy, kettő, három! (Mikszáth Kálmán)
IV. (határozóragos alakok, határozószó-szerűen)
1. Hárman: három személy együtt. Hárman jöttek vissza. Hárman voltak. Hárman sem bírtak vele. Mind a hárman meghaltak. Hárman háromfélét akarnak. Hárman valának együtt … (Garay János) Hárman sem birnátok sulyos buzogányát, Parittyaköveit, öklelő kopjáját. (Arany János)
2. Hármanként v. (népies) hármankint: (megszakítással) egymás után hármasával. Hármanként bocsátották be őket.
3. Háromszor: a) három ízben, három alkalommal. Csak háromszor találkoztam vele. Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza! (Fazekas Mihály) Háromszor fölkél elszánva keresni leányát, S háromszor rogy vissza szegény a szikla tövéhez. (Vörösmarty Mihály) b) <számnév előtt:> hárommal megszorozva. Háromszor kettő (az) hat; c) <hasonlításban szereplő mennyiségről szólva határozatlan számnév v. számnévi névmás előtt:> Háromszor több; háromszor akkora; háromszor annyi; d) akkora <terület>, amelynek egyik oldala három mértékegységnyi. Háromszor háromméteres szoba; e) (ritka) <minőségi hasonlításban, középfok mellett:> nagymértékben, sokkal. Háromszor (is) nagyobb nála. || a. Háromszor: <fokozó kifejezésként:> legalább három ízben, ha nem többször. Háromszor is rászóltam, de hiába. || b. <Érzelmileg színezett beszédben:> nagyon. Háromszor áldott; háromszor is meggondolja, hogy …
4. (népies) Hármával: hármasával. Hármával ad, vesz, számol. Feleséget hármával is négy hét alatt akarnak szerezni. (Vörösmarty Mihály) Hogyne volna sok juha, … mikor hármával ellenek. (Mikszáth Kálmán)
V. (ritka, népies) <Szorzó számnév helyett, milyenségre utaló mutató névmás előtt:> háromszor. Három ilyen nagy. A futóárok cikcakkban van építve s így három olyan hosszú, mint fent a gyalogút. (Móricz Zsigmond)
VI. <Hasonló helyzetben, milyenségre v. mennyiségre utaló mutató névmás előtt, összetétel előtagjaként;> háromszor. Háromakkora; háromannyi; háromekkora; háromennyi.
Szólás(ok): ld. igazság, tánc.
Szóösszetétel(ek): 1. háromablakos; háromágú; háromágyas; háromárbocos; háromcollos; háromélű; háromemberes; háromemeletes; háromfejű; háromhengeres; háromhúrú; háromjegyű; háromlábnyi; hárommillió; három-négy; háromszínű; háromujjnyi; háromvegyértékűség; 2. két-három; tizenhárom.
