háromszögletű
háromszögletű [e] melléknév, (népies) háromszegletű [ë-e]
Háromszög alakú; háromszögű. Háromszögletű asztal, kendő, vitorla; (történettudomány, ruházkodás) háromszögletű kalap: (a XVII–XVIII. században viselt), rendsz. hivatást, méltóságot jelző kalap, amelynek karimája a felhajtás által három sarkot alkot. [A tábornok] egyre nyert …, úgyhogy utoljára garmadává nőtt előtte a tallér és arany, s a háromszegletű kalapját … színig tölté meg vele. (Jókai Mór) || a. (ritka) Olyan <test, alakzat, térség>, amelynek három éle, sarka van. Háromszögletű reszelő, torony. A lépcső alatt egy kis háromszögletű lyuk volt, mely spájz gyanánt szolgált. (Babits Mihály)
