hárs
hárs főnév -at, -a
1. A hazai erdőkben és díszkertekben gyakori kedvelt fa; szív alakú levele, erős, édeskés illatú virága, rendsz. szép, szabályos alakja, dús lombozata van; hársfa (Tilia). Ezüstlevelű, kis levelű, nagy levelű hárs. A vén ligetben jártunk mi ketten, Aludt a tölgy, a hárs, a nyár. (Tóth Árpád) Valahol hárs és orgona illatozott. (Krúdy Gyula)
2. Hársfa (2). A szobrot hársból faragta a művész.
3. (régies, tájszó) Háncs. Hárssal kötözi a szőlőt.
Szóösszetétel(ek): hársgally; hársillat; hársvirág.
