hasadék
hasadék főnév -ot, -a
1. <Szilárd testen, anyagon> hasadás, szétnyílás következtében keletkezett nyílás, rés, hézag. Az ajtó, a fal, a kerítés hasadéka; a kőzet hasadékai; átnéz, bebújik a hasadékon. Letekintett a padlás hasadékán a szobába. (Jókai Mór) A függöny hasadékán bekémlelt. (Kosztolányi Dezső) Ó, a korhadó faház s ezer áldott hasadéka! (Babits Mihály)
2. (ritka) Meredek falú, igen szűk, sziklás völgy; szakadék. Mély hasadék tátongott előttünk. Egy hasadékot kellett megkerülnie. (Mikszáth Kálmán) Mintha köztünk nyílt volna meg a tordai hasadék a nagy, nagy elválasztó mélységgel! (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): ajtóhasadék.
hasadékos; hasadékú.
