hasbeszélő
hasbeszélő melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan (személy, artista), aki beszélőszerveinek működését sajátságos módon úgy tudja megváltoztatni, mintha más beszélne, s a hang máshonnan eredne. Hasbeszélő bohóc.
2. Ilyen személytől eredő <dolog>. Hasbeszélő mutatvány.
II. főnév
1. Hasbeszélő személy. A cirkusz szerződtetett egy hasbeszélőt. Mélyből hangzó, csodálatos hangja volt, mint a hasbeszélőké. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas, rosszalló) Olyan személy, akinek beszéde semmi lényegeset nem tartalmaz, aki beszédével a lényegről el akarja terelni a figyelmet, aki csak halandzsázik. Utálatos hasbeszélő.
