hasít
hasít ige -ott, -son; -ani v. -ni
1. tárgyas <Szilárd anyagot> úgy vág v. szakít, hogy az széthasad. Fát, követ hasít. || a. tárgyas <Éles eszköz hajlékony v. puha anyagot> hosszanti, egyenes irányban vág, ill. vágást ejt rajta. A gép hasítja a bőrt. Az eke hasítja a földet. || b. tárgyas <Szövetet, papírt> hirtelen mozdulattal egyenes vonal, szál mentén szétszakít. Kétfelé hasítja a papírt, a zsebkendőt.
2. Hasít vmit: légnemű v. folyékony közegben, egyenes vonalban, látható v. képzelt nyomot hagyva maga után, nagy sebességgel halad. Fecskék hasítják a levegőt. Hajó hasítja a vizet. [Az arkangyal] tenger fölött lebegve Hasítá a felhőt és a szelet. (Arany János–Tasso-fordítás) A kis tó tündérfényben áll, | ladik hasítja rengve. (Kosztolányi Dezső)
3. Vmibe hasít vmit: vmely anyagban hasítva létrehoz vmit. Az eke barázdát hasít a földbe. A kés sebet hasít a húsba. || a. tárgyas (átvitt értelemben) Mély sebeket hasítál szivembe. (Petőfi Sándor) Csak a tekintete körül ülnek mélyebb barázdák, az idő ekéje hasította a bőrébe. (Gelléri Andor Endre) || b. Hasít vmit (vmiből): hasítással létrehoz, vág, tép, ill. kitép, kivág vmiből vmit. Deszkát, lemezt hasít. A bőrből szíjat hasít. A leány lebocsátkozott a kocsiról, és az inge széléből rongyot hasított. (Gárdonyi Géza)
4. tárgyas (átvitt értelemben) Hasít vmit: <hang> éles, metsző, kellemetlen érzést kelt vmiben, ill. élesen, kellemetlenül hangzik benne. Rikácsoló hang hasította a levegőt. Olyan hangja volt, mint a penicilus, hasította a füleket. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vmibe hasít: <hang> élesen, metszően, bántóan hatol vmibe, ill. így felhangzik vmiben. Sikoly hasít a levegőbe. A fütty a fülébe hasított. Gőz-síp hasít | a tücskös éjbe. (Szabó Lőrinc)
5. tárgyatlan (átvitt értelemben) Vkibe, vmibe hasít: testi, lelki fájdalom hirtelen éles, nyilalló érzésként erősen hat rá; nyilallik. A fájdalom, a sértés a szívébe hasított. Ez a szó belém hasított. Beléd, beléje, belénk, belétek, beléjük hasít. Vö.: belehasít. Új fájdalom hasított a törött lábába. (Nagy Lajos) || a. tárgyatlan (alany nélkül is) (átvitt értelemben) Vmibe hasít: hirtelen éles, kínzó fizikai fájdalom jelentkezik vhol. Jaj, úgy a fejembe, a derekamba hasított!
Szólás(ok): ld. szíj.
Igekötős igék: áthasít; behasít; belehasít; elhasít; felhasít; kettéhasít; kihasít; lehasít; meghasít; összehasít; széthasít; végighasít.
hasítható; hasító; hasított.
